Fappkánynak

Látok egy sukár cigánylegényt,
egyből a merevedő pöcörődre gondolok.
Ahogyan élvezettel kielégítenéd,
jaj te jány, már is meghatódom!

Himbálózó szottyos zacsik,
azzal játszottál gyerekként.
S amikor megerőszakolt egy faszi,
lábad élvezettel tártad ketté.

Majd mikor megláttam szőrös buládat,
félrelöktem a toszó bácsikat.
Hirtelen tüzelő testemre rántottalak,
így a faszik csak egymásra fappolhattak.

De megsajnáltad őket,
ezért migirit is kaptak tőled.
Hogy teljes legyen a gruppen,
ezért összehívtad hát a tázsvíreket.

De anyukád is be akart szállni,
ezért meg kellett borotválni.
Én pinaszőrébe nyírtam a monogrammom,
te meg gyorsan hoztad a sövényvágót.

Feladtuk a küzdelmet,
hívtuk a szomszéd gyereket.
Az meg is oldotta a helyzetet:
csak síkosító, meg egy kutya kellett.

De elnyelt minket a dzsumbuj,
hamar egy nedves barlangban voltunk.
Úgy éreztük magunkatat, mint 2 sperma,
pucéron, egymáson, anyádban.

Ki kellett használnunk a helyzetet,
de már nem voltunk merevek.
Mindketten bevettük a viagrát,
mindjárt lihegtünk, mint a kanos kutyák.

Nem tudtunk leállni,
kottont meg nem akartunk felvenni.
De genyóink úgy is elvesznek
anyád sűrű őserdejében.

De aztán láttunk valami fényt,
egy nyílás tárult elénk.
Majd hamarosan rájöttünk,
hogy anyád mindjárt szül.

Mostmár tudom, mi történt,
hogy pár bácsi, cigány és én
kellettünk ahhoz, hogy végre
megszülessél!

Ne higgyél anyudnak,
nem apud toszta terhesre.
Te voltal saját magad,
így születtél te!